A hagyományokhoz híven ebben az évben is a HEAVY TOOLS támogatásával rendezte meg az MVLSZ a felnőtt férfi korosztálynak szóló Budapesti Téli Kupa felkészülési vízilabda tornát. Csapatunk a döntőig töretlen győzelemmel menetelt, ahol a Tatabányai VSE ellen kellett a fiúknak kiállniuk. Nehezen indult a mérkőzés, volt, hogy az ellenfél csapata 6–2-re vezetett, de végül egy bravúros pillanatban óriásit fordítva 9–8-ra győztünk, megszerezve ezzel az aranyérmet. Gratulálunk a csapatnak az elismerésre méltó teljesítményért! Most pedig olvassátok szeretettel edzőjük, Birkás János cikkét a kupáról.
2023. évi Budapesti Heavy Tools Téli Kupa
December elején feltettem a kérdést az Angyalföldi Sportiskola két felnőtt csapatának:
„Szeretnétek indulni a Téli kupán?”
Tudtam, hogy pár napon belül Bálna (Németh Attila) ugyanezt a kérdést teszi fel nekem, hiszen mindkét csapatunk – az igencsak eredményes őszi forduló után – megalapozott eséllyel küzdhet tovább bajnokságuk érmes helyezéseinek valamelyikéért.
Amikor megkérdezed a vízilabdás srácokat, akiknek 15–20 éve csípi már nap mint nap a szemét a klór, hogy a bajnokságok szünetében szeretnének-e még négy hétvégét a sportágukkal és csapattársaikkal töltve egy kupán részt venni, és 18-an azt mondják, hogy igen, akkor egy csapatvezető szívét melegség járja át.
Feltűnő a hasonlóság a két felnőtt csapat menedzselésében: az eddigi vezetőedzők háttérbe húzódtak és a játékosok közül lettek kiemelve edzőnek azok, akik ilyen irányú ambíciót dédelgettek. Kóczé Zoltán és Baráth Bence döbbenetesen sok munkát raknak bele mind a tudatos alapozás felépítésébe, mind a csapathoz illő taktika kidolgozásába, mind az ellenfelekre történő felkészülésbe.
A falba kapaszkodó, levegőért kapkodó játékosokban kódolva van a hierarchia és a tisztelet a parton álló, síppal indító edzők iránt, még ha azok a volt csapattársaik is, akikkel évek óta egy emberként küzdenek meccsről meccsre. Ez a magyar uszodákban egy évszázada így van és reméljük, hogy amíg a sportág létezik, így is lesz.
Az első három meccsen az ellenfeleink egy pillanatra sem vezettek ellenünk, örömjátékkal győzedelmeskedtünk. A döntő viszont egészen más forgatókönyv szerint alakult. A Tatabánya – a már elkezdődött bajnokságában – egy komoly fegyverténynek bizonyuló győzelemmel, maximumon pörögve érkezett a meccsbe. Ennek megfelelően taroltak az elején, és vezettek 6–2-re is. A helyzeteink addig is megvoltak, gyönyörűen, kreatívan kidolgozva, csak az utolsó mozdulatnál rendre valami hiányzott.
Sok éve vagyok már csak a parton, tudom, mikor ment el egy meccs. Ezt itt egy pillanatra sem éreztem. A harmadik negyedben csapatkapitányunk, Bertha Pál (1 gól) svédcsavarja valamit elindított. Somlai Tamás (3 gól) és Vincze Márk (2 gól) is elkezdett betalálni, csatlakozott hozzájuk Farkas Bence is (1 gól). De amiért a vízilabda braziljainak is hívnak minket, az a „rafkó”, amit a meccs legjobbjának megválasztott Besenyei Richárd (2 gól) mutatott be. Szemtelen módon kétszer is a kapás szélről, középre nézős és rövidbe pattintott lövése jelentette a győzelmünket. Mindösszesen egyszer vezettünk: a lefújás pillanatában. Így nyertünk 9-8-ra.
Nagyon szépen köszönjük az egyesület támogatását, természetesen Kenéz Györgynek, Godova Gábornak és a háttérmunkát Jenei Sándornak. Hálásak vagyunk a megélt pillanatokért!
Birkás János