Egyesületünk Ügyvezető Elnökasszonya aktív sportolóból lett sportoktató, majd sportvezető. Kerületi kötődése megkérdőjelezhetetlen hiszen az Elektromosban – sokak által csak „tromosként” ismert egyesületben – vívott, majd a Vasasban kézilabdázott. Volt XIII. kerületi diáksport vezető, de életének része volt a Magyar Diáksport Szövetség is. Innen vezetett egyenes út ahhoz, hogy a volt kézis társakkal megalapítsák az Angyalföldi Sportiskolát. A többit halljuk Évikétől, hiszen nála jobban és többet senki se tudna mesélni az idén 20 éves klubról.
Bemutatkoznál pár szóban?
Gondolom az érdekel, hogy a sport mit jelent az életemben. Ügyes voltam tesi órán. Elmentem vívni az Elektromosba. Beléptem a terembe, bemutatkoztam és izgalom és félelem nélkül csináltam, amit az edzők mondtak. Szerettem elfáradni, szerettem a legjobb lenni ezért sok dicséretet kaptam. Sok barátom lett. Sajnos ennek az időszaknak rövid idő alatt véget ért. Megszüntették a szakosztályt. Így kerültem a Vasasba, ahol jó volt, de hiányoztak a „tromosos” társak. Egy olyan osztályba jártam, ahol sokan kézilabdáztak a Vasasban. Barátnőim „köteleztek rá”, hogy sportágat váltsak. Ugyan a labda egy kicsit zavart, de nagyon küzdöttem, hogy ledolgozzam a több éves elmaradást. Aztán néhány edzés után olyan érzésem támadt, hogy a többiekkel ellentétben én nem a legmagasabb szinten akarom játszani ezt a sportágat, hanem tanítani szeretném. Innen egyenes út vezetett napjainkig. Bár nemcsak edző voltam. Tanítottam egy általános iskolában, hosszú évekig voltam a XIII. kerület diáksport vezetője, dolgoztam a Magyar Diáksport Szövetségben, de benne voltam minden olyan országos programban, ami a tanulókat mozgásra ösztönözte.
Bemutatnád pár mondatban az Angyalföldi Sportiskolát?
Kezdjük a múlttal. 20 évvel ezelőtt alakítottuk kézilabdás társaimmal. Úgy gondoltuk többet tudunk nyújtani a gyerekeknek, mint azok a nagy egyesületek, akik fennmaradásuk érdekében csak a felnőtt sportolókkal foglalkoztak. Kerületi diáksport vezetőként feladatomnak éreztem a segítséget. Az volt az elképzelés, hogy ott segítsünk, ahol szükség van ránk. Csatlakoztak a Vasas női vízilabdásai, akiknek létrehoztuk az addig nem létező utánpótlás bázisukat. Ebből lett egy OB I-es csapatunk. A fiúk is így jártak. Egy évet játszottak az OB I-ben amatőrként. Megalakítottuk a női labdarúgó szakosztályt azért, mert az MLSZ-ből kiszivárgott hírek szerint néhány éven belül szükséges lett volna az NB I-es férfi csapat induláshoz. Ezzel akartunk segíteni a Vasasnak. Mégsem kellett az induláshoz, viszont mi az NB I-be találtuk magunkat. Ez persze nem azt jelentette, hogy feladtuk eredeti célunkat az utánpótlás-nevelést csak nem volt erőnk senkinek sem elengedni a kezét. Támogatók és saját sportlétesítmény nélkül ez nem volt egyszerű. Fiú kosárlabda csapatunk is volt. Csak XIII. kerületi iskolásokból. 10-től 20 éves korokig neveltük őket. A Vasasból átigazolt 30 kézilabdázó lányból rövidesen többszöröse lett. Itt is segítettünk a Vasas kézilabda szakosztályának fennmaradását, mert egy évig az ASI működtette az NB I/B-s Vasast. Ez volt a működésünk első fele. Szerencsére rendeződni látszik a nagy egyesületek helyzete. Jó lenne, ha az infrastruktúra mellé felnőne a szakmai munka is és újra telt házas lelátókról szurkolhatnának az érdeklődők a színvonalas mérkőzéseken, versenyeken.
Mit jelent neked, hogy az ASI Ügyvezető-Elnökasszonya lehetsz?
Egy lehetőség, hogy a sportról vallott nézeteimet a munkatársaim és az edzők véleményének figyelembe vételével megpróbáljam megvalósítani. Többször járok sportolóink között, akik úgy mennek el mellettem, mint az ismeretlenek. Ha valóban nem ismernek fel, annak akár örülök is, hiszen ebben a történetben nem az a fontos, hogy ki csinálja, hanem az, hogy hogyan. Ha felismernek és nem köszönnek, akkor van még dolgunk a neveléssel.
Mit tartasz az egyesület 20 éves fennállásának során elért legnagyobb sikernek?
A legnagyobb sikert, hogy még mindig jelen időben beszélhetünk az ASI DSE-ről.
Jellemeznéd pár mondattal az egyesület szakosztályait?
Kézilabda szakosztály:
Kezdetekkor csak lány csapataink voltak. Az ország egyik legeredményesebb szakosztálya voltunk. Nyertünk 11 aranyérmet az országos bajnokságban, torna győzelmeket magyar és nemzetközi versenyeken, többen NB I-be kerültek, sőt korosztályos és felnőtt válogatott játékosokkal is büszkélkedhetünk. A Vasas SC-be adjuk tovább játékosainkat. Megalakítottuk a fiú szakosztályt. Létszámban és eredményességben megközelítik a lányokat. Egyéni képzéseket tartunk kapusoknak, játékosoknak, hogy mindenkinek tehetségéhez mérten biztosítsuk a legmagasabb szintű képzést, így már csak a játékosokon múlik, hogy élnek e a lehetőséggel. A szakosztály felkészült rá, hogy a lányok 15 éves, a fiúk 18 éves korig a legmagasabb szintű képzést kapják.
Labdarúgó szakosztály:
Elsősorban XIII. kerületi óvodákba és iskolákba járó gyerekekből kerülnek ki csapataink játékosai. A jó kapcsolat a testnevelő tanárokkal eredményezi, hogy a tehetséges gyerekek a szakosztályba kerüljenek. Foglalkozunk a versenysport iránt érdeklődő gyerekekkel és a szabadidejükben focizni vágyókkal is. Ez példaértékű a szakosztály részéről. A gyerekek versenyeztetése megoldott. (Bozsik Program, Budapest Bajnokság, Futsal Bajnokság, tornák) Szakmai kapcsolatban vagyunk a Vasas Kubala Akadémiával. A legtehetségesebb játékosainkat folyamatosan figyelik és megfelelő időben hozzájuk kerülhetnek.
Vízilabda szakosztály:
Sportágban versenyeztetünk felnőtt csapatokat is. OB I/B női, OB I/B férfi, Budapest férfi. Mindenki amatőr sportoló, de vannak, akik a nálunk töltött időszak után OB I-be is helyet kapnak. A szakosztály utánpótlás része az előkészítőtől a 2005-ös csapatig évfolyamos rendszerben működik. Utána átkerülnek a Vasas SC-be. A legkisebb csapatunk ASI-MSA néven versenyez, mert a szakosztály több szálon kötődik a három válogatott vízilabdázó (Dr. Kiss Gergely, Decker Ádám, Nagy Viktor) által alapított Modern Sport Akadémiához. Legújabban kislányokkal is foglalkozunk. A csapatok, mint létszámukban, mint eredményességükben évről-évre fejlődnek.
Milyen lehetőségeink vannak egyesületi szinten, miben látod a szakosztályok fejlődési lehetőségeit?
Nincsenek pályáink, ebben az értelemben kiszolgáltatottak vagyunk. Úgy látom, hogy a sportvezetés mindent megtesz annak érdekében, hogy a legtehetségesebb gyerekek vagy az államilag finanszírozott akadémiákon vagy a nagy múltú egyesületekben sportoljanak. Én is ezt tenném. Ebben az elképzelésben kell megtalálnunk a helyünket. Bár úgy gondolom, hogy megelőztünk a korunkat, hiszen minden szakosztály rendelkezik olyan kapcsolatokkal, amely sportolóink fejlődését szolgálja. Persze mondhatnám azt is, hogy a mi munkánk minősége határozza meg partner egyesületeink további eredményességét. Hosszú évek óta együtt dolgozunk. Ez talán jelent valamit. Azért viszont minden edző maga tud a legtöbbet tenni, hogy rendelkezzen olyan tudással, ami csapatának játékosait a legmagasabb szintre juttatja.
Milyen megvalósítandó tervei vannak az egyesületnek 1-3-5 éves távlatban?
Nem gondolkodunk hosszú távra. Tesszük a napi dolgainkat és, ha azt jól csináljuk öt év múlva is elégedettek lehetünk. Természetesen kihasználunk minden lehetőséget, amivel fejleszthetjük sportolóink tudását, igénybe vesszük az új sporteszközöket, az új edzésmódszereket, de alapjában véve célunk, hogy minél több kisgyerek szeresse meg a sportolást, találjon közösségre, neveljük céltudatosságra, fegyelmezettségre őket. Fontos megtartani kapcsolatunkat azokkal az egyesületekkel, akik továbbra is szeretnének velünk dolgozni és olyan szakmai tervet kell kidolgozni, ami kötelezően végrehajtandó mindkét fél részéről.
Az egyesület nagy energiát fektet abba, hogy megfelelő módon ünnepelje 20. születésnapját. Változott a honlap arculata, aktív családos programok, meglepetés események épülnek e köré. Mire számíthatunk még, illetve ha titok, számíthatunk még hasonló dolgokra mint a Spar maratoni futás, a falmászás, a vizes gála és Halloween futás?
A következőt elárulom: korcsolyázás lesz, versenyekkel, mérkőzésekkel, amire szeretettel meghívjuk sportolóinkat és szüleiket. Remélem eddigi programjaink elnyerték a résztvevők tetszését, mert mi nagy szeretettel szerveztük azokat.
A szakosztályvezetőktől is megkérdeztem így Tőled is. Ha lenne egy ASI aranyhal melytől három dolgot kívánhatnál, mik lennének azok?
Kívánnám, hogy a szülők, ha kiválasztottak egy sportágat „engedjék el a gyermek kezét”, bízzák rájuk az öltözői és a pályán történtek megoldását, hiszen úgysem tudnak helyettük döntéseket hozni, gólt lőni, jó passzt adni, védekezni. Bízzanak bennük és bízzanak az edzők szakmai tudásában, pedagógiai érzékében. Nem fognak csalódni! Minden sportolónknak kívánom, hogy teljes erőbedobással eddzen, gyakoroljon sokat és örüljön az elért eredményének. Nem mindenkiből lesz élsportoló, de a játék örömét mindenki megtapasztalhatja. Kívánom, hogy az ASI DSE következő elnökének is annyi örömben legyen része, mint nekem volt az elmúlt két évtized alatt.
Köszönjük Évike az interjút, és a rengeteg energiát amit az általad alapított ASI-ba belefektetsz. A veled folytatott beszélgetésből kiérezhető hogy mennyire szereted és szívügyed a gyerekek nevelése, a sportra való ösztönzése és az, hogy ha nem is lesz mindenki élsportoló, de sok jó dolog történhet még azután is, és azon kívül is. Elég csak a te példádat megnézni. További sok erőt, egészséget kívánok az ASI sikeres működtetéséhez, összefogásához.
