Csütörtökön hatvanban egy meghívásos tornán vettek részt legkisebb focistáink. Nagyon büszkék lehetünk rájuk, a tornáról edzőjük, Zsimala György számolt be nekünk.
U7
Kihoztuk a tornából a maximumot, hiszen az MTK csapata más szintet képvisel – de azt hiszem, ez természetes. A többi csapat, bár jó néhányan szintén felsőbb kategóriát képviselnek, ellenük is felvettük a versenyt, és nemcsak az eredményeket tekintve, hanem a játék minőségében is sikerült győztesként megvívni a mérkőzéseket.
Nagyon büszke vagyok a csapatra, hogy meg tudták mutatni azt a tudást, ami ott van bennük. Nemcsak technikailag, hanem akaratban, harcosságban és mentalitásban is kiemelkedően szerepeltek.
Remélem, hogy ez a második hely és az itt szerzett tapasztalat önbizalmat ad nekik, és az edzéseken még jobban beleadnak mindent, mert meg akarják mutatni, hogy ők a legjobbak.
Óriási gratuláció az egész napos játékért! Csapatként, egymásért küzdve bizonyították, hogy a „kis” ASI-ban milyen nagy erő van.
U8
Két csapattal vettünk részt a tornán.
Piros csapatunk az elvárásoknak megfelelően magabiztosan játszott a csoportmeccsek során, ahol szépen építették a támadásokat, és igazából egyik csapat sem jelentett nagy veszélyt a kapunkra. Bár védekezési hiányosságok kiütköztek, mindenki nagyon lelkesen és ügyesen tette a dolgát.
Sajnos a döntőbe jutást eldöntő párharcnál egy korai gól megzavarta a csapatot, és hiába, szinte egykapuztak a srácok, nem sikerült az egyenlítés – pedig nagyon megérdemelte volna a társaság, hogy a döntőben bizonyíthasson.
A csapat erejét mutatja, hogy a csoportmeccseket kapott gól nélkül hozták le, és a későbbi tornagyőztest is sikerült a csoportmérkőzésen legyőzni. A bronzéremért vívott meccset is magabiztosan hozták végül.
Kék csapatunk kicsit megilletődve kezdte a tornát, de a kezdeti megilletődöttség után voltak a mérkőzéseknek kifejezetten jó periódusai. Éles helyzetben ők is megtapasztalhatták, hogy ha nem figyelnek kellőképpen a játékra és egymásra, akkor az ellenfél könnyen helyzetbe kerül.
Szerencsére azért egyénileg mindenkitől láttam olyan megmozdulásokat, amelyek azt mutatják, hogy ott van bennük a foci – csak kicsit lassabban érnek, és még több időre, valamint edzésmunkára van szükség ahhoz, hogy magabiztosabban tudjanak a pályán szerepelni.
Annak örültem, hogy a cseleket jól alkalmazták, és a támadások során bátrabban feltalálták magukat. Ugyanakkor itt is előjött az edzéseken is tapasztalt „kalandozás”: nem mindig tudjuk, mit kell tennünk, ha a társunknál van a labda, illetve a labdavesztés utáni reakciók még lassabban mennek.
Az utolsó helyosztón játszott talán legjobban a csapat, és annak nagyon örültem, hogy többen is jelentkeztek a büntetők elvégzésére. Kapusunk, Adél bizonyította, hogy ha koncentrált, akkor legyőzhetetlen, a két lövőnk pedig hibátlanul talált a kapuba. Így végül ők is sikerélménnyel zárták a tornát.
Minden csapatunknak jár a gratuláció – ügyesek voltak!
Köszönjük a szülői szurkolást, sokat jelentett a srácoknak a sok buzdító hang.