Yaakobishvili Antal
Yaakobishvili AntalSzületett: Budapest, 2004. 07. 12.
Jelenlegi egyesület: Girona FC
Poszt: védő
Yaakobishvili Antal, nekünk csak Toncsi, hamarosan 18 éves lesz. Nagy tehetségként került már az ASI-ba is, viszont most kamaszként ért be annyira, hogy immár külföldön, Spanyolországban futballozhat, a Girona FC U19-es csapatában, amellyel kiérdemelte azt is, hogy rendszeres résztvevője a magyar utánpótlás válogatottnak.
Mikor, hány éves korodban kezdtél el focizni?
Legelső focis „edzésem” az óvodában volt, heti egyszer Csaba bá’-val, (Szabó Csaba) aki aztán javasolta, csatlakozzak a kerületi klubhoz, ahol ő volt az edzőm. Így 2011-ben, 7 évesen kezdtem el focizni egyesületi szinten. De testvéremmel, Áronnal, már évekkel korábban rengeteget játszottunk a lakásunkhoz közeli (salak és beton) pályákon.
Mikor és mely egyesületekben játszottál ez idáig?
A Baráti Bőrlabdában játszottam először. Ez egy XI. kerületi iskola udvari pályáján volt, ezek voltak ez első valódi edzések. Mivel már akkor látott bennünk valamit a klub, az öcsémmel együtt a Bőrlabda 2004-es kiemelt korosztályos csapatába kerültünk. Ennek a csapatnak a III. kerülteben voltak az edzései Zsima (Zsimala György) és Miki (Szentkatolnay Miklós) vezetésével. Innen kerültem az ASI-ba az edzőim közreműködésével, majd 2015-ben igazolt le az MTK.
2017-ben kiköltöztünk Spanyolországba, és ott újra kellett kezdeni mindent. Az Atlétic Sant Just FC-hez kerültem, ami igazából a „barcelonai ASI”, egy barátságos, családias hangulatú egyesület, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. Innen igazolt le négy szezon után a Girona FC, ami Katalónia egyik legerősebb klubja.
Melyek voltak a legfontosabb mérföldkövek/fordulópontok az eddigi pályafutásodban?
Három jelentős pont volt talán. Az első, amikor az ASI-ból az MTK-hoz kerültem, ami szerintem akkor a legjobb akadémia volt az országban. Itt már fix poszton, hátvédként kellett játszanom.
A második, amikor Spanyolországba költöztünk és teljesen megváltozott az életem. Elkezdtem játszani egy minden szempontból új környezetben, amiben két dolog segített: az új klub légköre, felépítése, működése, ami sokban hasonlított az ASI-hoz, valamint az, hogy az MTK játssza a spanyol focihoz leginkább hasonlító, technikás, labdabirtokláson alapuló játékot. E két dolog miatt azért voltak ismerős elemek és érzések az új helyzetben is.
A harmadik pedig az idei szezon, amikor profi szerződést kötöttem a Girona FC-vel és bekerültem az U18-as magyar válogatottba is.
Minek, kinek köszönheted, hogy eddig jutottál labdarúgásban?
Szerencsés vagyok, mert jó klubokba kerültem, jó időpontokban váltottam egyesületeket, lassan, fokozatosan lépkedve előre, semmit nem siettetve. Nekem mindig fontos volt a nyugodt, szinte családias környezet, ahol hagynak játszani, fejlődni, és nem kizárólag a győzelem számít minden helyzetben.
Lassabban lépkedve is eljutottam oda, hogy profi szerződésem van egy komoly klubbal és Spanyolország egyik legerősebb U19-es bajnokságában játszom. Az is sokat számított, hogy Áronnal mindig rengeteget játszottunk, a szabadidőnkben is állandóan fociztunk, és természetesen a családom támogatása is.
Milyen emlékeid vannak az ASI-s évekről?
Számtalan emlékem van, rengeteg meccset játszottunk, nagyon sok tornán vettünk részt, sokszor kerültünk erősebb, „nagyobb nevű” csapatokkal szembe. Többször volt lehetőségem kipróbálni magam az egy évvel idősebbeknél, Gábor bá’ (Takács Gábor, korábbi szakosztály vezető) jóvoltából, valamint kedves emlék számomra, hogy egy csapatban játszhattunk Áronnal, együtt vívhattunk ki megannyi sikert. Remélem a jövőben valamikor megint lesz erre lehetőségünk!
Miért ajánlanád másnak is a focit, mint választható sportágat és miért ajánlanád, mint egyesületet az ASI-t?
Megtanít a kitartásra, csapatmunkára, fegyelemre, alázatra. De bármennyire is nagy a nyomás és a tét, mégis játék marad.
Az ASI tökéletes nevelőegyesület minden fiatal számára. Megtanulod az alapokat, úgy, hogy közben rengeteg meccset játszol egy szezonban, sokszor erősebb csapatok ellen. Úgy fejlődsz, hogy hagynak nyugodtan játszani, nem kell állandóan a tabellát nézegetni. Valamint sokat segít a nyitottság, rugalmasság az edzők/vezetőség részéről. Adnak lehetőséget a feljebb jutásra, ha látják, hogy valaki tehetséges, szorgalmas és komolyan veszi a focit.
