20 éves az ASI DSE

Bemutatkozik Zsimala György, a Labdarúgó szakosztályunk vezetője!

Sorozatunk folytatásaként ismerjük meg közelebbről Zsimala Gyurit, becenevén Zsimát. Csupa szív, őszinte, egyenes, lelkiismeretes, empatikus és segítőkész ember. Az ő esetében a hangsúly az emberen, emberségességen van. Útja az edzősködéshez, a szakosztály vezetőséghez a grundok világából a Testnevelési Egyetemen keresztül, ovis csoportokon át vezetett. Ez egy olyan út, melyen keresztül megismerhette a kis,- és középső korosztályok életkori sajátosságait, építő köveit. Így azt gondolom, nála nem is lehetett volna jobb választás az idén nyáron megújuló szakosztályvezetői feladatkörünkre.

  1. Szia Gyuri, bemutatkoznál pár szóban?
    Szia, Zsimala Györgynek hívnak. Van egy 13éves lányom és egy 10 éves fiam. Civil foglalkozásként céges autóflottát kezelek. Már kisgyerekként a foci volt a mindenem, és azóta is végig kíséri az életemet. Bár az oviban nem labda volt a jelem, de már akkor is az udvaron a legtöbb időt ezzel töltöttük. Az általánosban is fontos szerepe volt a focinak, hatalmas csatákat vívtunk a nagyobb osztályokkal. Ekkor még voltak grundok, és a focit ott tanultad meg igazán. Egyszerűen, ha nem voltál elég jó, nem választottak a csapatba és nem játszottál. Így a most hiányzó akarati tényező a versenyhelyzettel adva volt. Középiskolásban is olyan osztályba csöppentem, ahol a sport alapelem volt, a foci pedig egy közös nyelv. A TF-en kerültem kapcsolatba az edzősködéssel (a gyerekfocival), egy csoporttársam által és nagyon megszerettem. Ovis csoporttal kezdtem egy kis tornaszobában. Aztán az évek múlásával a kerületi ovisainkból kialakítottunk egy kiemelt csoportot, ami aztán szépen bővült és az ovisokból iskolások lettek és a kezdeti mozgáskoordináció fejlesztő és labdaérzékelő foglalkozásaink igazi labdarúgó edzéssé erősödtek. Itt volt találkozási pont Szentkatolnay Miklós kollégámmal, akivel a szakosztály vezetését visszük most közösen, és akivel akkor anno együtt érkeztünk korosztályos edzőnek az ASI-hoz. Szerencsésnek mondhatom magam, mert mindig nagyon jó gyerekanyaggal dolgozhattam és nagyon jó szülői közösségek alakultak ki.
  2. Mi az edzői és vezetői hitvallásod?
    Edzőként fontosnak tartom, hogy a gyerekek az életkoruknak megfelelő mozgásanyagot elsajátítsák. Illetve ne csak tegyék a dolgukat a pályán, hanem élvezzék is azt, amit csinálnak. Merjenek vállalkozni, a hibáktól ne féljenek,hanem tanuljanak belőle. A kedvenc mondásom: „Ha küzdesz veszíthetsz, ha nem küzdesz, veszítettél.” Az edző nagy részben pedagógus is, így nem csak a cselek és játékhelyzetek megtanítása a fontos, hozzá kell tennünk a részünket, hogy a gyerekekből tisztelettudó, egyenes, becsületes felnőtt váljon. Vezetőként azt vallom, ha egy felé húzzuk a hajót és mindenki tudásának megfelelően kiveszi a részét, akkor jó úton vagyunk.
  3. Mióta vagy az egyesületnél, és mióta vagy szakosztályvezető? Mit tartasz a legfontosabb feladataidnak?
    Öt éve kerültem az ASI-hoz és a mostani szezon előtt jött a felkérés a szakosztály vezetésére. A legfontosabb feladat, hogy fenntartsuk azt a folyamatosságot, ami eddig is megvolt, de bizonyos hibákból tanulva, picit más irányt véve tegyük olyan egyesületté az ASI-t, ahová büszkén és jókedvűen jönnek le a gyerekek sportolni. Legyenek a korosztályaink létszámban stabilak, de nagy fontosságot helyezzünk a mennyiség mellett a minőségre is. Tudjunk olyat nyújtani a nálunk sportoló gyerekeknek, amitől a szülők is elégedettek lesznek.
  4. Jellemeznéd pár mondattal a szakosztályod helyzetét? Mik az idénre kitűzött célok? Melyik kitűzött cél megvalósulásától lennél a legboldogabb?
    Nehéz helyzetben vettük át Mikivel a szakosztályt, hiszen 7 edző távozott és rövid idő alatt kellett biztosítani a szezonkezdést. Emellett sok gyerek más egyesületben folytatta a focit, így a csapatlétszámoknál is nehéz helyzetben voltunk/vagyunk. Azt hiszem ez az év az építkezés éve lesz, de reméljük a következő szezontól már a stabilitásról beszélhetünk. Egyértelmű cél, hogy a csapatainkat látva azt a visszajelzést kapjuk, hogy mi valóban játsszuk a focit és nem az eredményeket hajszolva törünk előre, hanem a képzést szem előtt tartva mutassunk egy olyan képet magunkról, ami a pályán kívül is jól fest.
  5. Milyen lehetőségeitek vannak az edzéseken, gondolok felszerelésre, területre, infrastruktúrára?
    Régen elég volt egy kis terület: ledobtunk pár pólót, megvoltak a kapuk és akár egy üres üdítős dobozzal is képesek voltunk órákig játszani. Manapság sokan az infrastruktúra hiányával és az eszközök hiányával próbálják magyarázni, ha nem megfelelő a szakmai munka. Tény, jobb körülményekkel és fejlett eszközökkel minőségibb munkát lehet végezni, de azt gondolom a lehetőségeinkhez képest nem állunk rosszul.
  6. Milyen szakmai stábbal dolgozhatsz? Jellemeznéd pár mondatban az edzőkollégáidat?
    Szerencsére olyan edzői csapattal dolgozunk, akikkel hasonlóképpen gondolkodunk. Mindenki felkészült és motivált. Ahogy előzőleg mondtam, sok edző az előző szezon végén más úton folytatta a pályáját, de szerencsére sikerült olyan emberekkel pótolni őket, akik emberileg és szakmailag is jól illenek a csapatba.
  7. Mely korosztály/okat tartasz a szakosztályod zászlós hajóinak, s mik a célok azon korosztályoknál?
    Vannak olyan korosztályaink, ahol már évek óta együtt készül a mag, így ott bizonyos megmérettetéseknél merészebb elvárásaink lehetnek, de ilyenkor sem elsősorban helyezésekben gondolkodunk, hanem szakmai dolgokban.
  8. Zárásként egy kis poénos játék: ha lenne egy ASI aranyhal melytől három dolgot kívánhatnál, mik lennének azok?
    Létszámban stabil korosztályokat szeretnék, hogy versenyhelyzet legyen bekerülni a hétvégi keretekbe, ahol a kimaradók nem sértettséget éreznek, hanem még jobb munkára sarkalja őket az edzéseken. Jó lenne, ha a mai gyerekekben nagyobb tűz és szenvedély égne a pályán. Harmadrészben pedig vannak újszerű ötleteink, terveink, melyek megvalósításában besegíthetne!